Vizsla

Levèl egy volt gazdához

Kedves Szókratész-gazdi!

Én írok neked, a lelkiismereted. Emlékszel még rám? Emlékszel még a kutyára, aki több mint tíz éven át hű társad volt, és feltétel nélkül szeretett? Mégis mit gondoltál, mi járt a fejedben, mikor egy forró nyári napon kocsiba tetted őt, majd étlen-szomjan kidobtad a Csepel Művek előtt? Láttad a kétségbeesést a szemében, mikor elhajtottál? Visszanéztél egyáltalán?

Mire számítottál? Vagy tudtad, mi fog történni vele, de te képtelen voltál méltósággal elengedni őt? Gyáva vagy!
Talán most örülsz, talán láttad a híreket, hogy vannak emberek, akiknek van szíve…akik nem egy haldokló, öreg kutyát láttak a te hű barátodban, hanem azt, amit te talán sosem: Lelket.

Megtalálták, érte mentek, befogadták, orvoshoz vitték, simogatják…szeretik. A te kutyádat.

Szókratész legalább 15 éves, rettenetesen sovány, és a teste teljesen tele van daganatokkal. Persze, ezt te mind tudod. Azt is tudod, hogy egy tízéves forma kislány, amikor ránéz, sírva fakad? Mert ő átérzi ezt, neki van szíve. És neked? Azt is tudod, hogy Szókratész a kapuban áll, és várja, hogy érte menj? Hogy tehetted ezt?

Néha szégyen embernek lenni…ilyen emberek között. Csak egy Pilinszky-vers jár a fejemben, búcsúzóul leírom most. Mert én elbúcsúzom tőled, az emberség, a lelkiismeret és Szókratész nevében.

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.
Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, – ne félj.

Mindenki mást, aki olvassa ezt a levelet, arra kérünk, ne foglalkozzon tovább Szókratész-gazdijával, ne minősítse, ne átkozza…csak Szókratésszel törődjünk. Az orvosi vélemények alapján súlyos vese- és májgondjai vannak, de az élni akarása hihetetlen. Mi adunk még neki esélyt, hogy méltóságban élje le, ami hátra van. Ehhez azonban speciális tápra, folyamatos orvosi kontrollra van szüksége. Kérjük, aki tudja támogassa Szókratészt!

Elveszett Állatok Alapítvány Vizsla Fajtamentő Csoport

10702222-18113633-52000001

Köszönjük!

Reklámok

Interakció

11 thoughts on “Levèl egy volt gazdához

  1. Volt egy Kopém. Öreg úr volt már Ő is és bepisilt, meg daganata is lett. Elaltatattam, remélem egyszer meg tudok bocsájtani magamnak. Hála hogy Szókratész jó kezekben van.

    Posted by Névtelen | 2012/08/03, 13:11
  2. Ilyen azért történhet meg, mert kicsiny hazánkban az állatok védelmében hozott törvényeket nem veszik komolyan, illetve nem büntetnek eléggé! Ha kicsit kinézünk a nagyvilágba, láthatnánk, hogy ott milyen komoly állatrendőrség és hozzá tartozó apparátus létezik! Itt, ha már egyszer törvényeket alkotnak az urak, miért nem teremtik meg hozzá a megfelelő hátteret is?????

    Posted by Névtelen | 2012/08/03, 17:11
  3. Valahol olvastam: egy országot a fogyatékkal élők és az állatokhoz való viszonyuk minősít. Nagyon szégyellhetjük magunkat! Tisztelet a kivételnek!

    Posted by Kiss Zsuzsanna | 2012/08/05, 06:11
  4. Tíz évesen fogadtam be egy brit cicát, mert tudtam, amikor gazdája gyereket várt, kidobta az utcára. Egy gondoskodáshoz szokott állat nem él meg az utcán. Nehezen fogták be, igen rossz idegállapotban. Őt vettem magamhoz, megigértem, hogy a hátralévő idejében nyugalomban, szeretetben élhet. 3 éve élünk együtt, és ő hálás és imádnivaló. Nem bíznám másra soha ! De amikor 10 évig együtt él a kutyájával az “EMBER”, hogy tudja őt sorsára hagyni, hogy étlen-szomjan a nagyvilágban kínok közt magányosan pusztuljon el
    ????? Ismét megdöbbent az EMBERTELENSÉGÜNK állattal, emberrel szemben egyaránt.

    Posted by Névtelen | 2012/08/05, 08:27
  5. Nekünk is lett egy “öregúr” német juhászunk…és egy percig ill. másodpercig sem bántuk meg. Kölyök kutyám még nem volt de annyi szeretetet és hűséget ,bizalmat …stb…tud adni , hogy amíg él addig biztos boldog és hű barátunk lesz. Van mellette egy 4 éves lány német juhászunk is , de együtt olyanok mint két lökött kölyök. Egészségügyi problémák már akadnak de akkor is a MI KUTYÁNK!!! 🙂

    Posted by Névtelen | 2012/08/05, 09:10
  6. ez most marhakreatívnak tűnik, de valójában gusztustalan, egyáltalán nem szép dolog szemrehányást tenni más embernek, egy ember sem áll a másik ember felett, hogy ítélkezhessen felette, tökmindegy, ki miért csinál valamit, semmi köze hozzá senkinek annyira, hogy utána ilyen nyáladzó önmagasztaló egocentrikus példázatot írjon róla úgy, hogy soha az életben még csak nem is látta az illetőt. Ha valaki úgy érzi, hogy szeretne segíteni egy elhagyott állaton, akkor tegye, de utána ne terpeszkedjen, mint valami isten, hogy háhh én megtettem, te meg egy rohadék vagy, amiért nem, tényleg nagyon szép dolog segíteni, de ez a nyavajgás sztem az egészséges embereket maximum felidegesíti, nem pedig elgondolkodtatja vagy meghatja. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen dramaturgiailag is tragikus, önző szöveg olvasata után felmerül annak is a kérdése, hogy vajon azért segítettél e annak a kutyának, mert tényleg őt szeretted volna megmenteni, vagy azért, hogy a társadalom szemében valami hősnek tűnj. Az igazán szép cselekedetek mindenféle önzéstől mentesek.
    Mielőt bárki azt képzelné, nem Én vagyok ennek a szerencsétlen állatnak a gazdája, és sohasem hagytam az út szélén állatot, szóval ezt nem a “másik oldal” védelmében, de kicsit idegesít már az, hogy az emberek annyira eltávolodnak a saját életüktől, hogy lassan a kutyák tartják őket. Amikor eltűnt, esetleg beteg gyerekek képeivel volt tele minden, az még valahol érthető, de mostmár mindenhol kutyák vannak, mentsük meg a kutyákat, eladtam a házamat, hogy támogathassak egy kutyamenhelyet, a személyes kedvencem egy kislánytól: én is kutya akarok lenni. a kutya nemesebb lény az embernél, és önzetlenül szeret, akkor miért nem kutyákkal párosodtok? Ez egy állat, egy háziállat, akkor a hörcsög is nemesebb lény az embernél, mert nem tud kijönni a ketrecéből, tehát végtelenül hűséges, és odaadóan szeret, mert holnap is szeretne kaját kapni, plusz akkora az agya, hogy valójában ugyanúgy fejezi ki azt is, amikor szeret valalkit, és azt is, amikor nem szeret valakit. De egészen biztos, hogyha a kutyáknak is lenne imax mozijuk és vidámparkjuk és mindenféle szórakoztató egységük, mint az embereknek, tehát lenne esélye egyáltalán a kutyának arra, hogy a gazdáján kívül bármi mást kedveljen, ez az összes giccses szánalom ripityára törne. Rettentően szomorú, hogyha valaki odáig süllyed, hogy a saját társaival nem tud azonosulni, és mindnek ugyanaz a szövege: csalódtam az emberekben. És persze mindig mások a hibásak ezért, mindig más emberek tehetnek a csalódásról, a csalódottak pedig hibátlanok és tiszták, áldozatok. Inkább először nézzétek át a saját személyes emberi kapcsolataitokat, és mentsétek meg magatokat! Utána pedig nem ártana meghatározni, hogy minek hol van a helye, és mettől meddig tart pontosan.

    Posted by Névtelen | 2012/08/06, 13:40
  7. Te mekkora egy f*sz vagy, persze a nevedet se vállalod, nem is csoda, egy igazán ostoba ember vagy. Az írásodból kitűnik, vagy nem volt kutyád, vagy ha volt nem tudtad úgy értékelni, szeretni ahogy azt megérdemli. Egy igazi kretén vagy, sajnos sok ilyen van. Aki utcára teszi a kutyát, az a saját családjával sem bánik másként.

    Posted by Petis | 2012/08/09, 14:05
  8. Kedves Névtelen!
    Téged miért idegesít, ha más segít? Magadtól miért nem jut eszedbe, hogy segítened kéne? Aha! Te vagy az a típus, aki a segítséget elvárja az emberiesség jogán, mert az Neked, mint felsőbbrendű fajnak jár, de segítséget adni másnak… azt már nem, ugye?! Miért baj, hogy az állatok helyett, az állatok nevében, az állatokért is szólnak emberek? Hozzászólásodból kiérződik a szeretetlenséged, és az, hogy Te sem szeretsz senkit, még magadat sem. Kicsit jobban ismerd meg és fogadd el, majd szeresd Önmagad, a kutyák világát, a kutya és az ember kapcsolatát! Ajánlom rögtön Konrad Lorenz híres etológus és természettudós könyveit.
    Tiszteld jobban az ÉLETET, amelybe minden élőlény beletartozik és függnek egymástól. Egyrészt élőhely, másrészt tápláléklánc, harmadrészt munka, egészség, sport vonatkozásában. Gondolj a magányos, vagy a vak, vagy beteg emberekre, akiknek lehet, hogy egy kutya az egyetlen társuk. Legalább tiszteld és ismerd el mások fáradozásait egy nemes ügyért! Ha Te semmi hasznosat nem tettél még életedben, legalább ne ócsárolj másokat, akik tesznek és nem a szájukat jártatják! Bizony, bizony Te is átvizsgálhatnád saját személyiségedet, hogy megtudd mik a negatív és pozitív tulajdonságaid, amelyek megmutatják Neked, hol kellene változnod, ami soha sem késő. Átvilágíthatnád személyes kapcsolataidat is, amikbe,-ha jól sejtem-nem férnek bele az állatok. Úgy hiszem Te vagy az a sunyi, magányos, vagy társas lesipuskás, aki rálő a kelepelő gólyára, a csicsergő fecskére, aki megmérgezi a környék macskáit, mert idegesítik a nyávogásukkal, megparittyázza a cinkéket, na és a kutyákat. Így érzi magát “MACSÓNAK”. Az ilyenféle emberek kisebbrendűségi komplexussal küzdenek. Ez a pszichiátria területéhez tartozik. Te vagy az a NÉVTELEN a sok közül, aki orvul halászik, csapdával fogja meg a vadakat, és lelkifurdalás nélkül üti el járművel az úton elétámolygó kóbor kutyát. Az EMBERTELEN SENKI! Bizony nem ártana meghatározni, hogy kinek, minek hol a helye(főleg a Tiéd)! Te és én, az állatok és a növények is egyazon természet részei vagyunk. A növényeknek és az állatoknak nincs nagy szüksége ránk, köszönik, megvannak nélkülünk, de nekünk embereknek bizony -ISMERD BE_ nagy szükségünk van rájuk. Miért gondolod, hogy Te, az ember, felsőbbrendű lény vagy és kihasználhatod saját javadra a többi élőlényt. Remélem érted, hol a helyed? Szerintem az ostoba, önző, fennhéjázó, lelkiszegény, szánalmas Névtelenek között! Sajnos sok van Belőletek. Sok kutyát ismerhetünk név szerint, akik embereket mentettek, hősök voltak, dolgoztak, meghaltak az emberekért. Javaslom, olvass el néhány világhírű kutyaregényt! Remélem Te is sok olyan tettet vittél már végbe, amire büszke lehetsz, amiért vállalnád még a nevedet is! Ha nem, itt az ideje! Végezetül: “Ember, ne emeld magad az állatok fölé: Azok ártatlanok, te pedig rothasztod a földet a nagyságoddal, amióta megjelentél rajta…” /Dosztojevszkij: Karamazov testvérek/

    Posted by Saághy Lászlóné | 2012/08/09, 19:50
  9. Vannak dolgok,amihez már véleményt sem érdemes fűzni. Van 3 kutyám,akiket megfelelő körülmények között tartok, elégséges jó minőségű állateledelt kapnak, szabadon, nagy kertben rohangálhatnak játszom velük mikor igénylik, tisztán tartom a környezetüket,megfelelő orvosi ellátásban részesülnek és kölcsönösen tiszteljük egymást. Elfogadom, hogy ők állatok a saját viselkedési normáikkal és viszont gondolkodó ember vagyok,aki ha befogadta őket szereti és tiszteli megfelelőképpen.Volt nekem is panelban nagytestű és vastag bundájú kutyám mindkettőnek szerető gazdit találtam,mert nem bírták a panelt. A szemüket viszont, soha nem felejtem! Nem tudok úgy elmenni kutya mellett,hogy ne szóljak kedvesen esetleg meg ne simogassam őket. Pedig már 3 esetben is megharaptak a saját kutyáim,az én hibámból. Véletlen volt, rosszkor voltam,rossz helyen. Nem vertem meg és nem szidtam meg őket, pedig örök nyoma maradt jól látható helyen. Kérem szépen így is lehet! Minden állattartóhoz szólok,te okos gondolkodó ember vagy,teneked kell az állatodat megfelelően tartani etetni itatni tiszta rendes körülményeket teremteni,akkor sokáig és egészségesen fognak élni körülötted és hű segítőtársatok lesz. Nem helyettesíti a férjet feleséget a gyermeket, de mellérendelt kellene legyen,akár csak egy apró madárka is,hogy megtanuld becsülni a másságot. És ez a másság,nem csak az állatokra vonatkozik! Kívánom, hogy szerető gazdikká, jó emberekké váljatok mindannyian és találjátok meg a magatokhoz illő mellérendelt személyt és állatot!
    Legyen szép napotok.
    Szerző:Stollmayer Beatrix

    Posted by Beatrix Stollmayer | 2012/08/13, 06:09
  10. Kedves Beatrix!

    Köszönöm, hogy próbálta a helyére tenni a dolgokat.
    Nekünk van egy vizslánk, nagyon szeretjük, cicánk is volt, idősen halt meg betegségben. Mindent megtettünk érte. Szóval állatbarátok vagyunk. Mégis amellett vagyok, hogy mindenkinek, mindennek megvan a maga helye az életben. A kutyáknak és az embereknek is. Fontos, hogy szeressük az állatokat, gondoskodjunk róluk, de ne helyettesítsük az embereket velük. Ugyanakkor tiszteljük azokat az embereket is akik nem végeznek jótékonysági munkát, de emberként teszik a dolgukat, nevelik a gyerekeiket, gondozzák idősebb hozzátartozójukat. Ez legalább olyan nemes cselekedet, mint az állatokon segíteni.
    Arra szeretném felhívni a honlapot fenntartók és üzemeltető állatbarátok figyelmét, hogy nem jó érzéseket szül az emberben, ha olyan vélemények jelennek meg, melyek másokat pocskondiáznak. Azt gondolom, hogy ez a honlap a vizslák megmentéséről szól, és nem arról, hogy véleményünket részletesen kifejtsünk feltételezett emberekről, gazdákról, akikről nem is tudunk semmit. Nagyon szeretném, ha ettől Önök, vizslamentők, és a hozzászólók is tartózkodnának. Nem ez jelent megoldást a problémára.

    Köszönöm:
    Mária

    Posted by Névtelen | 2012/09/26, 11:00
  11. Kedves Mária,

    köszönjük a figyelmeztetést. Mi azonban úgy érezzük, hogy a vizslamentéshez hozzátartozik az is, hogy véleményt nyilvánítunk valakiről, aki fényes nappal kidobja az öreg kutyáját egy kocsiból. Mi tiszteljük azokat az embereket, akik nem végeznek jótékonysági munkát, amennyiben nem miattuk kell másoknak a saját munkájuk, családjuk és életük mellett jótékonysági munkát végezni. Azt pedig, hogy nekünk a kutyák az embereket helyettesítenék, visszautasítjuk. Kérem, hogy Ön se alkosson véleményt olyan emberekről, akiket nem ismer.

    Köszönettel,

    M.Judit
    Vizslamentés

    Posted by vizslamentes | 2012/09/26, 11:06

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Írd be az e-mail címed, hogy azonnal értesülj legújabb bejegyzésünkről!

Csatlakozz a 50 követőhöz

%d blogger ezt kedveli: